M: Bölcs gyermekem, hagyd el az elmét, ami csak egy korlátozó társ, létrehozza az elkülönültség érzetét, amely hatására felbukkannak a születés és halál körforgásának mérhetetlen szenvedései, és ismerd fel Brahmant!
T: Mester, hogyan oltható ki az elme? Nem nehéz ezt véghez vinni? Nem túl hatalmas, nyugtalan és imbolygó? Hogyan lehet az elmét feladni?
M: Az elme feladása nagyon könnyű. Olyan, mint szétmorzsolni egy törékeny virágot, kiszedni a vajból egy hajszálat vagy pislogni a szemeddel. Ne kételkedj e felől! Egy önuralommal rendelkező, eltökélt keresőnek, akit nem bűvölnek el az érzékek, hanem szilárd vágytalanság fejlődött ki benne egyformán minden külső dolog iránt, az a legkisebb nehézséggel sem kerülhet szembe az elme feladása során.
T: Hogyan lehetne ilyen könnyű?
M: A nehézségre vonatkozó kételyek csak akkor bukkannak fel, ha van egy elme, amelyet el kell hagyni. Az igazat megvallva, elme nem is létezik. Amikor azt mondjuk a tudatlan gyermeknek, hogy „Vannak szellemek”, akkor a gyermek könnyen a becsapás áldozatává válik és elhiszi a nem létező szellemek létezését és a félelem, szenvedés és aggodalom alanya válik belőle. Hasonlóképpen az érintetlen Brahmanban azzal, hogy elképzelünk dolgokat, amelyek nincsenek – ez és az formájában – egy elme néven ismert hamis entitás bukkan fel, amely valósnak és működőképesnek tűnik és megjelenik, mint ez és az. Ellenőrizhetetlennek és hatalmasnak tűnik az elővigyázatlan számára, de az önuralommal és a megkülönböztetés képességével rendelkező keresőnek – aki ismeri az elme természetét – könnyű lemondani róla. Csak az a bolond gondolja azt, hogy ez a legnehezebb dolog, aki tudatlan az elme természetével kapcsolatban.
Az idézetek az Advaita Bodha Deepika és a Jóga Vászista saját fordításából származnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése