Jóga Vászista 1

Bármi, ami látható, az nem valós.

Az illúzió forrása

T: Hogyan lehet a nem-én maga az Önvaló, attól nem különböző?
M: Az Önvaló mindennek a forrása. A hatás nem különülhet el az októl. Nem látjuk őket egymástól teljesen különbözőnek. Az Önvaló azonos mindennel, mivel mindennek az oka. Semmi sem különbözhet tőle.
64-66. T: Hogyan lehet az Önvaló mindennek a forrása?
M: Mivel ő mindennek a látója, ezért mindennek az eredete is.
T: Hogyan lehet a látó a forrás?
M: Minden illúzió esetében a látó jelenléte a kiváltó ok. Amikor a gyöngyházat ezüstnek látjuk, akkor a kiváltó ok nem más, mint a látó. Hasonló a helyzet az összes álomképpel: csak az álmodóban van jelen a forrásuk. Ugyanez történik az ébrenléti állapot világának illúziójával is, az ok a látó jelenléte kell, hogy legyen.

Az elme

M: Bölcs gyermekem, hagyd el az elmét, ami csak egy korlátozó társ, létrehozza az elkülönültség érzetét, amely hatására felbukkannak a születés és halál körforgásának mérhetetlen szenvedései, és ismerd fel Brahmant!
T: Mester, hogyan oltható ki az elme? Nem nehéz ezt véghez vinni? Nem túl hatalmas, nyugtalan és imbolygó? Hogyan lehet az elmét feladni?
M: Az elme feladása nagyon könnyű. Olyan, mint szétmorzsolni egy törékeny virágot, kiszedni a vajból egy hajszálat vagy pislogni a szemeddel. Ne kételkedj e felől! Egy önuralommal rendelkező, eltökélt keresőnek, akit nem bűvölnek el az érzékek, hanem szilárd vágytalanság fejlődött ki benne egyformán minden külső dolog iránt, az a legkisebb nehézséggel sem kerülhet szembe az elme feladása során.
T: Hogyan lehetne ilyen könnyű?
M: A nehézségre vonatkozó kételyek csak akkor bukkannak fel, ha van egy elme, amelyet el kell hagyni. Az igazat megvallva, elme nem is létezik. Amikor azt mondjuk a tudatlan gyermeknek, hogy „Vannak szellemek”, akkor a gyermek könnyen a becsapás áldozatává válik és elhiszi a nem létező szellemek létezését és a félelem, szenvedés és aggodalom alanya válik belőle. Hasonlóképpen az érintetlen Brahmanban azzal, hogy elképzelünk dolgokat, amelyek nincsenek – ez és az formájában – egy elme néven ismert hamis entitás bukkan fel, amely valósnak és működőképesnek tűnik és megjelenik, mint ez és az. Ellenőrizhetetlennek és hatalmasnak tűnik az elővigyázatlan számára, de az önuralommal és a megkülönböztetés képességével rendelkező keresőnek – aki ismeri az elme természetét – könnyű lemondani róla. Csak az a bolond gondolja azt, hogy ez a legnehezebb dolog, aki tudatlan az elme természetével kapcsolatban.

A bölcs

M: Két barát egymás mellett alszik. Az egyik álomtalan alvásban pihen, míg a másik azt álmodja, hogy a barátjával utazik. Bár nyugodtan pihen, ez az ember mégis tevékenynek tűnik az álmodó számára. Hasonlóképpen, bár tétlen marad az abszolút tudatosság üdvteljes étereként, a bölcs tevékenynek tűnik a tudatlanságban élőknek, akiket mindig foglyul ejtenek a nevek és formák. Most már világos kell legyen, hogy a tiszta Önvalóként létező, beérkezett bölcs nem vesz részt semmilyen tevékenységben, csak úgy tűnik, mintha így lenne.

Minden objektív tudás káprázat

M: A tapasztalat magában foglalja az illúziót. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Ha nincs jelen tárgy, akkor a tapasztalás sem lehetséges. Minden objektív tudás káprázat. Brahmanban nincs kettősség. Természetesen minden név és forma a tudatlanság következménye és káprázatként jelenik meg Brahmanon.

Fogság és szabadulás

M: Az álom alanyának éhsége csak álom-étel által elégíthető ki. Egyik ugyanolyan valótlan, mint a másik, de a célnak megfelel. Hasonlóan, a tudás valótlan, de a célnak megfelel. A fogság és szabadulás csak a tudatlanság képzetei.

„Semmi sem teremtetett és pusztult el, nincs fogság vagy szabadulás, senki sem fogoly és senki sem vágyik a megszabadulásra, nincs törekvő, nincs gyakorló, nincsenek beérkezettek. Ez a végső igazság.”

A világ illúziója

M: Az elme hajlamai kicsíráznak, amint a szunnyadó erő elmeként jelenik meg. Majd növésnek indulnak, mint a fák és megformálják az univerzumot. Az elme játszadozik hajlamaival, ezek gondolatokként emelkednek fel és az univerzumként nyilvánulnak meg, melyről így könnyen belátható, hogy csak egy álomkép.

Tiszta lét

M: A Védák azt mondják, hogy „A teremtés előtt csak tiszta lét volt.” A Jóga Vászista is segít ezt megérteni.
T: Hogyan?
38. M: „A feloldódásban az egész univerzum szétbomlik, csak az egységes valóság marad mozdulatlanul, túl a szavakon, gondolatokon. Az se nem sötétség, se nem fény, mégis tökéletes, elmondhatatlan, leírhatatlan, de mégsem üres” mondja a Jóga Vászista.

Káprázat

M: Habár az ember a változatlan, alaktalan, legfelsőbb, üdvteljes, kettősség nélküli Önvaló, mégis cselekvőnek, tapasztalónak és kezekkel, lábakkal rendelkező testnek gondolja magát. Külső tárgyként kezdi szemlélni ezt és azt a dolgot és így becsapja önmagát. Az a téves hit, hogy külső univerzumként értékeljük, és ezzel elfedjük a kettősség nélküli valóságot, ez a kivetítés, ami maga a káprázat.

Valóság

Valójában nincsen születés, sem halál. Nincs, aki megszülessen, vagy meghaljon.
T: Akkor mi létezik?
M: Csak a kezdet, vég és kettősség nélküli, sohasem korlátozott, mindig szabad, tiszta, éber, egyedüli, mindenható üdvösség-tudat.

Hamis tudás

M: A tanú számára nem létezik tudatlanság. Ahol nincs tudatlanság, ott a tudás sem lehet jelen. Ki más, mint a „hamis én” lehetne a tudatlanság vagy a tudás alanya? Nyilvánvaló, hogy a tanúként szemlélődő Önvalónak – a szubsztrátumként, melyen a tudás vagy tudatlanság megjelenik – szabadnak kell lennie ezektől.